LYCIA

Lycia, Délnyugat-Anatólia (ma Törökország) ősi tengeri körzete. Lycia a Földközi-tenger partja mentén feküdt Caria és Pamphylia között, és a szárazföld belsejében a Taurus-hegység gerincéig terjedt.

Az ie 14. és 13. századi egyiptomi, hettita és ugariti feljegyzések szerint a líciaiak északon a hettiták és a tengerparton az akháj görögök közé ékelődnek. Luka néven a 13. század végén részt vettek a tengeri népek Egyiptom megszállására irányuló kísérletében. A líciaiakról semmi több nem ismeretes egészen az ie 8. századig, amikor is virágzó tengeri népként jelennek meg, amely a líciai ligát alkotó legalább egy tucat városban konföderált. Sem Frígia, sem Lydia nem tudta uralma alá vonni Líkiát, de az ország végül a hősies ellenállás után Cyrus hadvezére, Harpagus kezére került.

Az Achaemen-Perzsia, majd a rómaiak uralma alatt Lycia viszonylagos szabadságot élvezett, és meg tudta őrizni szövetségi intézményeit Augustus koráig. 43-ban a római Pamfíliához csatolták, és a 4. század után külön római provinciává vált. A Xanthus, Patara, Myra és más városai lelőhelyein végzett régészeti felfedezések a temetkezési építészet jellegzetes típusát tárták fel.